2017. május 13., szombat

36.rész

Képtalálat a következőre: „anime girl crying”

Elfajult beszélgetés...

36.rész


Elindultam a park felé, mikor oda értem kiszúrtam Tomit, épen szaladni akartam hozzá, mikor észre vettem az előtte álló Kriszt...
-Ennyi ideig nem is kerested és most, ilyen hirtelen felbukkansz?! Amikor csak sírt, ki volt vele? Mert biztos nem te! Hanem a barátaink és ÉN! TE pont magasról szartál rá! Tudod mit? Csinálj most is egy hasonlót! Fület-farkat behúzva pusztulj a közeléből!
Tomi csak felállt, majd ő is megszólalt.
-Tudod... Ha régen valami fontos volt nekem és más, aki erősebb volt nálam, el akarta venni, nem tettem érte semmit, hogy az enyém maradjon... Bánom is... Anó, amikor te magadhoz láncoltad, akkor se tudtam mit tenni, de legbelül, már neked mentem volna... De tudtam, hogy ő issza meg a levét... Ezért nem is strapáltam magam... De... Már szereztem önbizalmat, ha kell, megvédem! Akár tőled is! És - itt már torokból üvöltött- nem tudod, hogy én is szenvedtem, fájt, hogy az első igazi barátom... Nem is... Szerelmem nem lehet velem! Vele akartam lenni és pont ezért, hogy az Ő szemében nőjek, kezdtem el edzeni, hogyha kell, akár megvédeni is tudjam! És ha neked tetszik, ha nem akkor sem fogom elengedni, amíg ő maga nem dönt így!
-P_szt_lj _ _öz_lé_ől!- olyan halkan mondta, hogy csak pár szót értettem...
-Mi?- kérdezett vissza Tomi.
-PUSZTULJ A KÖZELÉBŐL!
Ezzel a mondattal el is indult felé, meg akarta ütni...
Krisz szemszöge:
Nem hagyom, hogy még többet legyen Gittával... Szörnyű volt az arckifejezése minden egyes nap... Éppen kezdett jobban lenni, amikor... Nem nem hagyhatom! Meg fogom verni! Hagyja csak békén! Elindultam felé, hogy megüssem, ő is elindult... Tényleg "meg akarja védeni"... Csak már késő... Mikor épp megütöttem volna, valami közbe jött... Meg is bántam ezt...
Tomi szemszöge:
Ha nem Gitta akar elhagyni, magától, biztos nem hagyom többet magára, nem fogom hagyni, hogy pont ő vegye el tőlem... Én is elindultam, hogy megüssem, de nem őt ütöttem meg...
Gitta szemszöge:
Minden észre vétel nélkül, elkezdtem szaladni... A testem magától cselekedett... Kettejük közé álltam, majd óriási fájdalom nyílalt a jobb bordámnál és a bal oldali arcomon...