36.rész

Elfajult beszélgetés...

36.rész

Elindultam a park felé, mikor oda értem kiszúrtam Tomit, épen szaladni akartam hozzá, mikor észre vettem az előtte álló Kriszt...
-Ennyi ideig nem is kerested és most, ilyen hirtelen felbukkansz?! Amikor csak sírt, ki volt vele? Mert biztos nem te! Hanem a barátaink és ÉN! TE pont magasról szartál rá! Tudod mit? Csinálj most is egy hasonlót! Fület-farkat behúzva pusztulj a közeléből!
Tomi csak felállt, majd ő is megszólalt.
-Tudod... Ha régen valami fontos volt nekem és más, aki erősebb volt nálam, el akarta venni, nem tettem érte semmit, hogy az enyém maradjon... Bánom is... Anó, amikor te magadhoz láncoltad, akkor se tudtam mit tenni, de legbelül, már neked mentem volna... De tudtam, hogy ő issza meg a levét... Ezért nem is strapáltam magam... De... Már szereztem önbizalmat, ha kell, megvédem! Akár tőled is! És - itt már torokból üvöltött- nem tudod, hogy én is szenvedtem, fájt, hogy az első igazi barátom... Nem is... Szerelmem nem lehet velem! Vele akartam lenni és pont ezért, hogy az Ő szemében nőjek, kezdtem el edzeni, hogyha kell, akár megvédeni is tudjam! És ha neked tetszik, ha nem akkor sem fogom elengedni, amíg ő maga nem dönt így!
-P_szt_lj _ _öz_lé_ől!- olyan halkan mondta, hogy csak pár szót értettem...
-Mi?- kérdezett vissza Tomi.
-PUSZTULJ A KÖZELÉBŐL!
Ezzel a mondattal el is indult felé, meg akarta ütni...
Krisz szemszöge:
Nem hagyom, hogy még többet legyen Gittával... Szörnyű volt az arckifejezése minden egyes nap... Éppen kezdett jobban lenni, amikor... Nem nem hagyhatom! Meg fogom verni! Hagyja csak békén! Elindultam felé, hogy megüssem, ő is elindult... Tényleg "meg akarja védeni"... Csak már késő... Mikor épp megütöttem volna, valami közbe jött... Meg is bántam ezt...
Tomi szemszöge:
Ha nem Gitta akar elhagyni, magától, biztos nem hagyom többet magára, nem fogom hagyni, hogy pont ő vegye el tőlem... Én is elindultam, hogy megüssem, de nem őt ütöttem meg...
Gitta szemszöge:
Minden észre vétel nélkül, elkezdtem szaladni... A testem magától cselekedett... Kettejük közé álltam, majd óriási fájdalom nyílalt a jobb bordámnál és a bal oldali arcomon...

35.rész

Sziasztok! :) Végre felkerült! Sorry hogyilyen későn, de nagyon nehezen jöttek az ötletek... Remélem tetszeni fog és köszönöm a +800 oldalmegjelenítést! :D

"Van kedved találkozni velem a parkban órák után?"

35.rész

-Elmondhatatlanul hiányoztál!- szinte már bőgtem a vállán...

Az új fiú Tomi volt... Ha nem veszi le a szemüvegét, fel se ismertem volna... NAGYON megváltozott... Az se biztos, hogy kíváncsi még e rám...
-Én is rég láttalak... Hiányoztál...- majd visszaölelt...
Miután ölelkeztünk, eltoltam egy kicsit...
-Na mutasd magad! Wow! Milyen jól néz ki valaki! Fel se ismertelek volna...- mondtam...
-Akkor hogy sikerült?
-A napszemüveg lekerült...
-Haha! Amikor te váltottál stílust, nekem is csak a szemed mondta meg ki vagy!- mondta mosolyogva.
Elővett egy cetlit, ráfirkantott valamit, majd a kezembe nyomta... "Van kedved találkozni velem a parkban órák után?" Hevesen elkezdtem bólogatni.
-Hogy ne lenne?- mondtam nevetve.
Csak mosolygott és mélyen nézett a szemembe. Elmondhatatlanul jó volt újra érezni az érintését, hallani a hangját... Hiányzott a társasága. De itt van és... Azt hiszem, még nem felejtett el...
Hirtelen megpillantottam a többieket. Krisz neki akart menni Tominak...
-Ne Krisz! Állj!
-Tegnap elutasítottál, ma pedig egy olyan fiú kezei között vagy, akit nem is ismersz?!
-Még hogy nem ismerem!? Tomi az!
-Akkor a neve nem véletlen egybeesés volt?- kérdezte Betti.
-Ha nem látom a teljes arcát, én se ismerem föl,de igen, ő az.- mondtam boldogan.
-Gitta!- mondta Máté.
-Hm?
-Régen láttalak ennyire boldognak.- mondta mosolyogva...
Ez után rászálltak Tomira, kikérdezték mi történt vele, mit csinált miért, mik történtek vele, mialatt nem beszéltünk, végig figyeltem, nem kérdeztem, a kérdéseimet a parkra tartogattam... Remélem még egy darabig együtt lesz a csapat, és Tomival is tudok majd beszélgetni.
Az órák megint lassan teltek, de nagyon élveztem mindet, a következő órán Tomi megfogta a kezem, boldog voltam, itt volt velem és... És többre nem is volt szükség.
Eljött az órák vége, Tomi hirtelen eltűnt...

34.rész

Helyes az új fiú, de nem érdekel...

34.rész

-Krisz...- nem akarok egy fiúval se úgy együtt lenni... De talán segítene elfelejteni Tomit... De, nem akarom kihasználni...

Az arca elkezdett közelíteni... Nem tudtam mit tegyek... Nem akartam... De mire reagálhattam volna, már csókolt... Viszonoztam... Eltolni nem akartam... Csók közben könnyesek lettek a szemeim... Mert... Legbelül nem akartam elengedni Tomit... Mikor erre rájöttem, eltoltam magamtól, majd pofonra nyúlt a kezem... Felpofoztam magam...
-Mit csinálsz!? - Üvöltött Krisz.
-Ne haragudj, idióta vagyok... Észhez kellett térítenem magam...
-Viszonoztad... Kedvelsz nem? Vagy miért kellett észhez téríteni magad?
-Ne haragudj...
-Mi? Miért?
-Kérlek! Ne haragudj!
Itt volt az a pillanat, amikor belül össze omlottam... Ilyen gondolatokkal a fejemben... Szörnyen éreztem magam... Hogy juthatott ilyesmi az eszembe? Kihasználni a másikat... Ez nem én vagyok... Hogy Tomi elment, kezdek megőrülni... Vele akarok lenni... Nem akarok megőrülni...

Ez után bocsánatot kértem Krisztől és kimentünk a kísértetházból próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de szerintem észre vették rajtam, hogy valami nem stimmel...

Ez után teltek az órák, napok, hónapok... Míg lassan jott az év vége... Két hét volt még hátra, plusz még egy előtte lévő péntek...

-Gyerek, hétfőtől, új diákot tudhatunk közöttünk.- jelentette be a tanárnő.

Engem pont nem érdekel... Jöjjön... Ugy se fog zavarni... Csak talán gyorsabban bolondulok bele ebbe az egészbe... A hétvégén nem történt semmi különös, ami szót érdemelne... Hétfőn reggel, mikor mentem be, ott ült az új gyerek... Napszemüveg volt rajta, és csak ült... Minden lány körülötte legyeskedett... Tényleg jól néz ki... Magas, izmos, jó ízlés, jól belőtt haj... Ami látszik az arcabol, az se volt rossz... De attól függetlenül még oda engedhettek volna a helyemre... Nagy nehezen befurakodtam, és lepakoltam...

-Szia.-mondta mosolyogva.

-Szia.-mondtam, lelkesedés nélkül...

-Mi ez a kedvetlenség? - próbált továbbra is beszélgetni... 

-Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá...- hátha végre békén hagy... De nem... 

-Engem még is érdekelne... 

-Bocs, de ugye te az az igazán helyes fiú vagy, valószínűleg te is tudod... Nem vagyok kíváncsi egy fiúra se...

-És ennek mi az oka? - próbált együttérzőnek tűnni. 

A könnyeim mára már  ugyan elapadtak, de még mindig elmondhatatlanul fáj... 

Lassan elkezdődött az első óra, be mutatták az új diákot, de nem érdekelt, ezért nem is figyeltem... Óra után kimentem a folyosóra sétálni, nem figyeltem, neki mentem valakinek... 

-Ne haragudj...

Felnéztem... Örömömben elsírtam magam...

Új blog!

Új blog!

Sziasztok! :)

Tudom... Régen jöttem új résszel, csak hát itt a felvételi, nem tudok rá koncentrálni, de (a nagy eszemmel) elkezdtem még egy blogot. Még csak két rész van fent, és a lényeg nem is látszik... Egy balsorsú macska és egy ember lány kialakuló (később kiemelkedően mély) kapcsolatukról szól. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, nézz fel! :)

https://eszrevetlenbizalom.blogspot.hu/

33.rész

A kísértetházban

33.rész

Másnap a hangulat nagyon feszült volt... Mind a hárman a társaságomért veszekedtek, nem tudtam mit tenni... Így teltek a hónapok... Krisz minden egyes nap bepróbálkozott nálam, én annyiszor utasítottam el... Így telt félévig... Akkor jött egy véletlen egybeesés... Egy új gyerek, egy Betti és számomra fontos személy...
-Hadd mutassam be az új osztálytársatokat, Bogit.
Engem meg Bettit elkapott a hév, és a nyakába ugrottunk, ugyanis ő volt a harmadik tagja az akkori (három tagos...) csapatnak. Elsőre ha nem ő is ismert fel minket, de amint kimondtuk a régi kedvenc mesénk címét beugrottunk neki. Mind a hárman sírtunk egy sort...
Órák után megbeszéltük, hogy holnap (szombaton) elmegyünk a vidámparkba. Az elmúlt hónapok legjobb napja lesz... Bár... Én még mindig papucs vagyok... De hogy újra láthattam Bogit, feldobta a napomat.
Másnap a találkozó helyen én jelentem meg legelőször, mert már vártam, hogy újra, békében mindenki- már amennyire lehet...-együtt legyen. Vártam egy tíz percet (majdnem fél órával előbb értem oda...) és Krisz megjelent...
-Szia, hogyhogy ilyen korán?
-Csak nagyon vártam, hogy a barátaimmal tölthessek egy napot.
-Fontosak vagyunk neked, igaz?
-Jobban, mint hinnéd...
-Akkor Tomi milyen fontos lehetett...
Ezzel nagyon mellbe vert... Ismerem már... Szándékosan csinálta... De akkor is fájt... Mióta elköszöntem tőle, azóta nem is beszéltünk, de nincs olyan perc, nap, amikor ne jutna az eszembe... Hiányzik, pedig már több mit negyed éve nem is hallottam felőle...
-És te hogyhogy ilyen korán jöttél?
-Sejtettem, hogy előbb jössz...
Még egy darabig beszélgettünk, majd jöttek a többiek is. Bementünk a vidámparkba az első rögtön az óriás kerék volt, ettünk vattacukrot, hullám vasutaztunk, csodás nap volt... De a kedvencünket a végére tartogattuk, a kísértet házat. Elindultunk csapatostól, nagyon jól meg lett csinálva... Talán túl jól... Mert én nem szeretek félni, csak a legtöbb ilyet elcseszik és jót szoktunk nevetni rajta... De... Ez nagyon élethű lett... Féltem...
-Mi a baj?
-Ááá!-megilyesztett...-Ja... Csak te vagy? Meg ijesztettél...
-Miért? Félsz?
-Hát... Egy kicsit... Nem bírom az ilyesmiket...
-Akkor miért ez a kedvenced?
-Mert általában elbénázzák az egészet, és jót lehet rajta röhögni...
-Tényleg nagyon sok nagyon rossz, de ez egy jól felszerelt vidámpark... Gondolhattad volna...
-Igaz...
Egyszer csak Bogi odajött hozzám és belesúgott valamit a fülembe...
-Miért nem jössz össze vele?-ő nem ismerte Tomit.... Nem tudja, hogy még most se tudtam elengedni...-Nem tudom...
Majd visszament a többiekhez. Krisszel kicsit lemaradtunk, éppen utol akartuk érni, de hirtelen megijedtem az előttem megjelenő szellemtől... Hátra estem, de Krisz elkapott.
-Jól vagy?
-Igen... Köszi...
-A többiek hova lettek? Már nem látom őket...
-Én sem...
-Mit csináljunk?
-Próbáljuk meg utol érni őket.
-Oké.
Elindultunk, de vagy öt felé ágazott az út... És a füstben nem is láttunk árnyékokat... Elindultunk a legszimpatikusabb úton. Megint elém dobtak egy szellemet, hirtelen ijedtemben átöleltem Kriszt...
-Nem lenne baj, ha beléd kapaszkodnék, amíg kiérünk?
-Csak nyugodtan!
Sokáig haladtunk, amikor hirtelen megbotlottam, vittem magammal Kriszt is... Én a hátamra estem, ő meg valamivel előbb reagált, és nem esett rám hanem mellettem támasztotta ki magát...
-Ööö...- nem tudtam megszólalni zavaromban...
Ő se... Csak nézett... És nézett...
-Tudod Gitta... Mielőtt megismertelek, nem tartottam sokra egy lányt sem... De amikor először a szemedbe néztem, tudtam... Szükségem van rád... Szeretném, ha többnek tartanál mit egy szimpla barát... Mert... Szeretlek...
Hát, ez lett volna!:) Remélem tetszett, ha igen, legyél rendszeres olvasó és ha van kedved, oszd meg velem a véleményed!

Nem hagyhatjuk!

Meg akarják rövidíteni a nyári szünetet!

Ki ért ezzel egyet? Én nem! Meg kéne oldani, hogy ez ne történjen meg! Facebook-on csináltam egy nyilvános csoportot, ami ezzel foglalkozik! Szeretném elérni, hogy maradjon a szünet hossza, mert mindenkiben tartja az életet a nyári szünet, és nem elosztani kell, hanem MINDENT kipihenni! Hagyjuk mi ezt?!

https://www.facebook.com/groups/404449459892666/?ref=aymt_homepage_panel

32.rész

Na! Sikerült összehozni! :D Remélem tetszeni fog! Ha pedig szeretnél csatlakozni a facebook csoporthoz, itt megteheted!: https://www.facebook.com/groups/1198079376940046/?fref=ts Nagyon köszönöm a +500 oldalmegjelenítést! :)

Gitta védelme Krisztiántól...

32.rész

Egész este görcsben volt a gyomrom, egy falat nem ment le a torkomon... Másnapra enyhült, de még mindig ingerült voltam... De próbáltam leplezni.
-Ááá! Giiittaaaa!- szaladt felém Betti, majd a nyakamba ugrott.
-Mi az?!- azt hittem baj van...
-Mit csinálsz ma?
-He?- esett le az állam.
-Nem he, mit csinálsz?
-Ööö... Nem terveztem semmit, miért?
*Tegnap délután (Betti szemszögéből):
-Szóval... Tomival nem fogunk többet találkozni?-kérdeztem.
-Valahogy úgy...- válaszolt Gitta.
Gitta nagyon szomorú volt, de Krisz inkább örült neki... Kicsit kárörvendő az a fiú, megpróbálom majd elérni, hogy keveset legyen vele Gitta...
Már elváltunk tőlük, én Dénessel voltam.
-Dénes?
-Hm?
-Szerinted is utálta Krisz Tomit?
-A pillantásából egyértelmű volt, hogy nagyon irigy rá, valószínűleg utálja is... Miért?
-Csak... Mert Gittával nagyon jó barátok voltunk és vagyunk, eddig tényleg boldog volt, de most nagyon szomorú... Krisz meg örül annak, hogy elment, de rá nem gondol... És nagyon ellenszenvesen viselkedett Tomival szemben...
-Hát... Nem tudom, de vigyázni kell majd Krisszel...
-Akkor rendezzük le. Nem hagyhatjuk sokat legyenek együtt!
-Jó ötlet! Holnapra mit tervezzünk?
-Mozi?
-Oké!
-Akkor, holnap kezdjük!-mondtam lelkesen!
*Másnap (oda ahol abbahagytuk):
-Elmegyünk moziba hárman?
-Bocsi... Nem akarok gyertyatartó lenni, ti elv...- jött Krisztián.
-Szia Gitta! Elm....... Sziasztok! Mizu?
-Semmi extra...-mondták egyszerre, jó köztük az összhang.
-Na, Gitta, elmegyünk valahova?
-Miért ne.
-Mert velünk jössz moziba!- vágták rá egyszerre, kemény...
-Mehetnénk négyen.-mondta Krisztián.
-Most olyan... Régi ismerősök délutánt akarunk tartani.- szólalt meg Betti, kivételesen egyedül.
-De ott tényleg csak gyertyatartó lennék, lehet, hogy ti ellenétek, de én mégis egyedül...- a gondolattól kicsit elszomorodtam...
-Akkor ha nem akarsz menni, menjünk valamerre mi ketten.
-Legyünk négyen!- mondta Betti.
-Tudjátok mit? Én inkább hazamegyek!- ezeknek meg mi baja? Mintha veszekednének rajtam...
-Várj! Elkísérlek!
-Haj... Gyere ha akarsz...
-Megyünk mi is!- vágta rá Dénes.
Na... Ebben a pillanatban pattant el a türelmem...
-VELETEK MEG MI VAN?!?!? BAJ VAN?! ROSSZAT MONDTAM?! DE MI EZ A VESZEKEDÉS A TÁRSASÁGOMÉRT?!?!? TUDJÁTOK MIT? MEGYEK EGYEDÜL!!!!- ezzel a szóval sarkon fordultam és elindultam haza, puffogva magamban.
Remélem tetszett! :)

31.rész

Hali! :D Remélem tetszeni fog! Ha igen, írd meg róla a véleményed! És nagyon köszönöm a +500 oldalmegjelenítést! :)

Ez meg az...

31.rész

Az arcommal elkezdtem távolodni... Tomi csak nézett rám lepetten... Én csak könnyeztem tovább...

-Hát... Mióta megismertelek, azóta vonzódtam hozzád... És ha nem tettem volna meg, örökre bántam volna...-a szeme még szomorúbb volt.
-Nem értem, hogy vonzódhatsz hozzám?! Mi nem illünk egymáshoz!- ezzel a mondattal egy világ tört össze bennem- Tűz és víz vagyunk!- üvöltötte, majd belőle is kitört a bőgés.
Megöleltem.
-Akár összeillünk, akár nem, az érzéseim nem változnak.-visszaölelt.
-Kö-köszönöm!-mondta lágyan.- Én is így éreztem, azóta, amióta elhívtál a parkba.
Az elköszönésünk mesébe illő volt, de a vége nem, nem maradhatott itt a herceg... Beletörődtem... Majd csak lesz valahogy...
Elindultam haza, majd jött egy nem éppen kellemes meglepetés...
-Ez mi volt?!- Krisztiánnal összefutottam...
-Mi mi volt?- próbáltam menteni a helyzetet.
-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnál róla!
-A francba!- tört ki belőlem újra a zokogás- mi közöd van neked hozzá?! Mit akarsz te tőlem, hogy tulajdonod ként kezelsz?!
-Szerintem, ameddig ÉN vagyok előnyben, azt kérdezek tőled, amit akarok!
-Csak hogy elveszítetted azt az "előnyt"! SŐT! Csak hátrány lett belőle!- csak meglepődött- Tomi magántanuló lesz, már nincs okom a közeledben lenni! És nem tartozom semmilyen magyarázattal!
-Hm... Értem már miért mondta Patrik, azt "ha így folytatod, tényleg nem lesz..." Azt hittem, megkedveltél... Hogy már nem kerülnél el kilóméterekre... És... És nem érdekelne az a gyerek...
Meglágyult a szívem... Nem csak köcsög volt velem, volt aranyos is... Csak... Nekem is vannak fájdalmaim, de... Most félre kéne raknom őket...
-Sa-sajnálom...- majd odamentem, és megöleltem...- Ne haragudj, nem akartalak megbántani...
Visszaölelt, majd ő is megszólalt:
-Én megbocsátok, de tegyél ígéretet, hogy többet nem csalsz meg.
-De nem csak barátok vagyunk?-néztem rá.
-Csak barátok?-nézett rám, de nem értettem, amit motyogott...
-Tessék?
-Ja igen... Csak barátok...- Krisztián gondolatai: ha barátok leszünk, idővel remélem, ő is kedvelni fog...
Hazakísért, beszélgettünk, megpróbálta megfogni a kezem, de elhúzódtam, semmit nem akarok tőle... Ha elfogadja, ha nem... De remélem azért jó barátok leszünk. Én még ma elkezdem kialakítani a barátságot. Megláttam egy helyet, ahol vattacukrot lehet venni.
-Krisz,- Nagyon örült neki, mert először hívtam így- gyere csak!- majd magammal rántottam.- Milyet szeretnél?
-Ööö...-szegény nem értette mi történt...
-Haj! Bolond! Remélem szereted a rágógumisat!
Vettem egyet, letéptem egy darabot, majd megettem.
-Te miért nem eszel belőle?
-Miért ennék belőle?
-Talán, mert kettőnknek vettem?
-Nem kérek...
Lecsíptem egy darabot, majd a szája felé nyújtottam.
-Legalább egy falatot!- csak kinyitotta a  száját, és félrenézett elpirultan.-Köszönöm!- majd mosolyogtam rá.
Krisz gondolatai:
Minek akar ennyire megetetni?
-Legalább egy falaltot!- olyan szépek a szemei, szívem szerint elvesznék bennük... Hát... Egy falatba nem halok bele... Kinyitottam a számat, annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam volna másra koncentrálni, ezért inkább elfordultam...-Köszönöm!- csak ennyit mondott, nem is kellet többet... A mosolya, gyönyörű volt, én... Tényleg szeretem ezt a lányt, és nem adom oda senkinek...

30.rész

Sziasztok! Nagyon köszönöm a +400 oldalmegjelenítést!

Újra a távolság...

30.rész

Dénes a randi után boldogan jött hozzám, hogy megköszönje, hogy rávettem. Örültem neki, végre ő is boldog lehet, Bettivel. Nagyon össze illenek. Bár csak nekem is ilyen könnyű lenne...
-Nem megmondtam, hogy kerüld ezt a Dénes gyereket?!
-Csak összehoztam Bettivel...
-Biztos?
-Ja...
-Biztos? Biztos?
-Nehogy úgy kezelj, mint aki szeret téged!
-Ha nem is most, de később...
-SE!
-Majd meglátjuk!
-Gitta! Gitta! Gitta!- futott felém Betti, majd a nyakamba ugrott- Nagyon, nagyon köszönöm!!!
-Alap! Miért ne segítettem volna?
-Mert Tominál sokkal mutatósabb, nem is értem, hogy hogy adhattad át!-ez mellbeverő volt...- De nagyon hálás vagyok!
-Sokáig! Azzal tudod visszafizetni a szívességet, ha mindig mosolyogni fogsz, és sokáig boldogok lesztek!- mosolyogtam rá, tiszta örömmel, de mégis elhomályosította az irigység...
-Rendben! Meglesz!- mondta, majd szaladt vissza szerelméhez.
-Így már elhiszem...
-Nem szoktam hazudni... Nem tudom miért feltételezted...
-Nem hagyod, hogy megismerjelek, nem tudhatom mit fogsz lépni...
-Valószínűleg így is fog maradni...
A nap további részében, Betti örömködött, Krisztián próbálkozott, és a látottak alapján, Tomi nagyon ideges és szomorú volt... Eldöntöttem, hogy írok neki anyu telefonjáról, hogy mi történt... Este... Vagy még délután...
Hazaértem, és abban a pillanatban elkértem anyu telefonját, és küldtem egy SMS-t:
-Szia, ma valami nagyon aggasztott téged, mi volt az?
Rövid időn belül jött a válasz:
-Ha holnap kettesben leszünk, elmondom... Személyesen akarom a tudtodra adni...
Ez az üzenet nagyon megijesztett... Itt valami nincs rendben...
Más nap egész végig ezen kattogott az agyam... Nem tudtam elképzelni, mi lehet ennyire rossz hír... Meg utált? Nem akar tovább várni? Nem tudom... Már majdnem elsírtam magam...
-Figyelsz te rám???
-Jaj! Ne haragudj, csak valamin nagyon gondolkodom...
-Hagyjuk... Nem kezdem elölről a storyt...
Szépen lassan... Eljött a délután, már csak le kell valahogy ráznom Krisztiánt...
-Most úgy se figyelek... Szerintem inkább menj haza...
-Ha veled vagyok is jó, nem kellenek szavak.
-Akkor azt mondom, egyedül mennék haza... Gondolkodni szeretnék...
-Min gondolkozol ennyire? Hogy még vissza is utasítasz?
Egy darabig még próbálkozott, de aztán beadta a derekát... Én elmentem a "mosdóba", jó sokáig elvoltam, szerintem el is indult... Miután visszamentem, megkerestem Tomit... Meg is találtam...
-Na? Mi az a rossz hír?
-Há-hát... Hát...-elsírta magát...-Hát... Ma-magán tanuló leszek... És nem engednek többet a közeledbe, mert cserben hagytál... De é-én tudom, hogy csak segítesz!
Igaz... A hír mellbe vert... A torkomon egy szó se jött ki... Az én könnyeim is kicsordultak... De kínomban mosolyogtam... A végén mégis sikerült pár szót kimondanom, azt is akadozva...
-É-én, azért re-mélem, ú-újra találkozunk... De... Sze-szeretnék az e-előtt adni valamit...
A könnyes arcommal lassan odahajoltam, és megcsókoltam elköszönés képp... Csodás érzés volt, egy csipetnyi fájdalommal...
Na... Remélem tetszett, ha igen, légy rendszeres olvasó, és ha akarod, írd meg a véleményed! :) Ha nem lépsz fel gyakran a blogger-ra, akkor pedig légy csoport tag, ahol mindig megkapod az értesítést, ha van új rész bárhol: https://www.facebook.com/groups/1198079376940046/?fref=ts

29.rész

Facebook zárt csoport, ha akarsz, csatlakozz, oda mindig ki fogom írni, ha van fent új rész:

https://www.facebook.com/groups/1198079376940046/?fref=ts

Új osztálytársak...

29.rész

-Gyönyörű!-mondtam gyönyörködve a kilátásban.
-Örülök, hogy tetszik...!
-Köszönöm, hogy megmutattad!-erre csak meglepődött.
Tényleg kivételes látvány volt... Egyszerű volt, de pont ettől csodás. Dombok, erdők és a közepén egy, kis visszafogott tó.
Odajött hozzám, és megint átkarolta a derekam.
-Hé!- majd kiszabadultam, mire nagyon komoly lett.
-Miért...?-kezdtem meg ijedni-Miért nem adsz lehetőséget? Miért nem hagyod, hogy közeledjek?!-szinte olyan volt, mint Dénes... Ő is a nyakamba borult... Ha nem is mutatja ki, kedves is tud lenni...Megöleltem, nem tudtam mit csinálni...
A délután további részén nagyon ideges voltam... Nem volt semmihez se kedvem...
Másnap egy kellemes meglepetés ért, Dénes is jön a suliba, és Betti is megunta, hogy magán tanuló ( meg aztán Krisztián is csak ezzel cukkolta )...
-Azt de rég találkoztunk!-majd pacsiztunk.
Még jókat beszélgettünk, mikor bejött a képbe Krisztián...
-Cső! Mit akarsz a csajomtól?
-He?-lepődött meg...
-Ez egy hosszú story...-mondtam.
-Hát... Érdekelne...
-Majd elmondom...
-Nem hiszem, hogy kéne találkozni vele, mert nem hiszem, hogy azt szeretnéd, hogy féltékeny legyek...
-Igen...
Délután, amikor végre elváltam Krisztiántól, összefutottam Dénessel...
-Na... Azt hittem úgy szereted Tomit, hogy úgy más fiúra nem is néznél...
-Nem is úgy nézek rá... Csak megzsarolt...-erre nagyot nézett.
-Mivel?-rámutattam a lábamra-Ő törte el?
-Nem, hanem, hogy bántja Tomit, ha nem játszom el a barátnőjét...
-Úgy el...
-Nem kell... Majd elintézem, ha meggyógyultam.
-Hajj... Te tudod, de ha kell segítség, szólj!
-Oké, én viszont megyek, nem állhatok sokat a lábamon...
-Elkísérlek!
-Mostanában alig vagyok egyedül... Ha nem baj most ne...
-Rendben... Akkor szia...
-Szia
Elindultam, mikor elkezdett csörögni a telefonom...
-Haló?
-Szia Gitta! Betti vagyok, csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki volt az a fiú, akivel beszélgettél?
-Dénes, miért?
-Csak úgy...
-Tetszik?
-Valahogy úgy...
Másnap:
-Hívd már el randira!- próbáltam rábeszélni Dénest.
-Minek?
-Talán hogy legyen egy barátnőd?
-De nekem csak egy lány kell, akinek meg én nem...
-Talán ezért kéne esélyt adni másnak...
-Hát... Akkor elhívom egy randira, de ha nem szimpatikus békén hagysz utána?
-Becsület szavamra!
Ez lett volna, köszi hogy elolvastad! :) Remélem tetszett!

Bocsi! Kicsit ritkábban lesznek részek! :(

Bocsi! Kicsit ritkábban lesznek részek! :(

Tudom, hogy így is elég ritkán vannak új részek, csak elkezdtem egy új blogot, és még csak két rész van fent (mondjuk tegnap csináltam...) Most arra szeretnék koncentrálni.

Viszont ha érdekel, nyugodtan nézz fel:

http://kettoseletrosszrosszabb.blogspot.hu/

Ha nem szereted fantasy-t, nem ajánlom, csak ha annyira szereted a stílusom! :)

28.rész

Régi ismerős, gyengéd oldal...

28.rész

-Siess már!
-Majd akkor mond, ha a te lábad lesz eltörve!
-Na jó, igaz...-majd közelebb jött hozzám és segített.
Az a szitu, hogy Krisztián elvisz a házukhoz, mert hogy... Nem tudom miért, de el akart vinni oda, csak hát a házuk a hegyoldalban van...
-Mennyit kell még gyalogolni?-mert ugyan sokáig kocsival mentünk, de egy idő után nem lehetett tovább közlekedni.
-Mindjárt megpillantjuk!
És tényleg... Olyan... Wow! Óriási volt a ház, és gyönyörű...
-Tetszik?-kérdezte, egy kis gúnnyal.
-Nem tudom miről beszélsz...-mire meglepődött-Mi az?
-Semmi... Csak...
-Csak mi?
-Csak eddig az összes lány ennek láttán a nyakamba borult... Nem értem, te miért nem teszel így...
-Talán azért, mert nem egy pénzéhes kis picsa vagyok... Vajon miért...
-Nem tetszik?
-De, csak most miért kéne a nyakadba ugranom?
-Hagyjuk...
Bementünk a házba, és egy nagyon ismerős arccal találtam szembe magam.
-Betti? Jaj de rég láttalak! Mi van veled?
-Te ki vagy? Honnan tudod a nevem?
Na itt kiakadtam, nem is kicsit...
-Tudod! Gitta vagyok! "A ronda csaj"
-Te hol vagy ronda?-kérdezte meglepetten Krisztián.
-Ha egy évvel előbb megismersz akkor tudod.
-Ja az a Gitta!-jutott az eszébe- Bogival tudod mi van? Őt is rég láttam! Te... Te meg irtó jól nézel ki!!!!
-Te se mondhatod hogy nem változtál!
-Mi történt a lábaddal?
-Ááá... Csak kicsit figyelmetlen voltam.
-Várjunk csak... Ti ismeritek egymást?-szólt közbe Krisztián.
-Ja.-vágtuk rá egyszerre.
-És... Ti honnan ismeritek egymást?-kérdeztem.
-Elsőben egy osztályba jártunk, utána megismerte apukám anyukáját... És elszakadtam a legjobb barátnőimtől...
-Sajna Bogiék meg kimentek külföldre...-mondtam-De... Akkor ti most mostoha testvérek vagytok?
-Valahogy úgy...-vágták rá egyszerre.
-Gitta! Menjünk el ma valahova ketten, jól szórakoznánk!-mondta Betti mosolyogva.
-Oké!-mosolyogtam vissza rá.
-Khm... Valamit elfelejtettél, nem?-szólt belel a beszélgetésbe Krisztián.
-Ja! Bocs, ma nem érek rá...
Itt Betti nagyon elgondolkodott.
-Azt tudom, hogy Krisz csak kavarni szokott a lányokkal, de még nem hozott haza senkit... Jártok?
-Nem.-vágtam rá csípőből.
-Már megint elfelejtetted a helyzetet...-majd átkarolt.
-Oookééé...-ezzel el is ment.
Amint nem volt szem előtt, meglepetésemre, elengedett.
-Huh?
-Mi az?
-Semmi... Csak...
-Csak mások előtt vagyok olyan bunkó, nem sok ember ismeri ezt az oldalamat... Na de gyere mutatok valamit!-mondta mosolyogva, majd finoman magával rángatott... Gyengédebb mint gondolná az ember... Felértünk a házuk tetejére, és az ottani kilátást akarta megmutatni, egyszerűen... Csodálatos volt!

27.rész

B.U.É.K! Csak azt szeretné mondani, hogy lehet ez után egy darabig nem lesz rész, mert eredetileg költözni fogunk( megint )... De igyekszem felrakni még egyet előtte. Na mindegy! Köszönöm, hogy minden nap van valaki aki felnéz! Örülök hogy nézitek, és tudom, kicsit felületes a sztori, meg mesebeli, de jó néha ilyesmiket olvasni! :) De hagylak olvasni!

Krisztián hódolója...

27.rész

-...
-Na mi bajod?-kérdezte Krisztián.
-Nem is tudom...
-Egy délutánba nem halsz bele! És addig még van egy óránk!
-Nem erről van szó!
-Akkor miről?
-Hogy a WC előtt állsz és ennyi teret nem hagysz! Vajon miért...
-Jól van na...-majd vissza ment a terembe, majd eszembe jutott, hogy jobb ha a WC előtt áll, mint hogy Tomit cseszegesse...
Éppen üvöltöttem volna neki, amikor valaki befogta a szám.
-Pszt! Csak válaszolj pár kérdésemre, és békén hagylak!
Leszedtem magamról Krisztián haverja kezét (igen, a haverja volt) majd néztem rá a kérdésre várva.
-Szóval... KI VAGY TE?!?!
-Most miért kiabálsz? Gitta  vagyok, Krisz... Barátnője...-egyre halkabban beszéltem.
-Ez a fiú, akivel te most jársz! Sose tartotta sokra a lányokat! Szó szerint úgy bánt minddel, mint a kutyával! Sőt! Még azzal is jobban szoktak bánni!De... De erre megjelensz te, és... És... Mit tettél te ezzel a fiúval?!
-Én semmit! Ha tudni akarod nem is járunk, csak zsarol és nem mondhatok nemet!-ó hogy az a jó...-E-ezt nem mondtam el!
-De ha... Miért... Ő nem... Ő igen...Akkor... A francba!-majd ezzel elszelelt... Ebből az égvilágon semmit nem tudtam leszűrni, csak el ne mondja neki... Majd próbáltam kiabálni még utána-Kérlek ne mond el neki hogy megtudtad!-hátha...
Hál' égnek, felmutatta a hüvelyk úját, ami annyit tesz igen. Majd elmentem a mosdóba.
*Ez alatt a fiúknál.
Patrik befut a terembe (Krisztián haverja).
-Mi történt?-Kérdezte Krisztián.
-Mi ütött beléd?!
-Hogy értve?
-Úgy, hogy mennyire jól viselkedsz a "kutyusoddal"!-erre csak felállt, majd belenézett a szemembe.
-Ő nem a kutyám, hanem az ölelni való cicusom! Nem fogok úgy bánni vele, mint egy csicskával! És nem fogom elveszíteni!
-Mondjuk nincs is mit! Nem is jártok valójában! Ő mondta! Ránézésre megmondod hogy magasról tesz rád!-ennél a pontnál fal fehér lett.
-Jó, nem hazudok tovább neked! Lehet hogy MÉG nincs, de nem sokára LESZ  mit elveszítenem!-ebben a pillanatban belépett a kis ribi, aki el akarja venni tőlem Kriszt. Krisz magához húzta és megcsókolta, látszott a kis ribi mozdulatán, meg a karja ütni, de belesúgott valamit a fülébe, és a mozdulat elveszett. Ez számomra egy komplett sokk volt...
*Vissza Gitta szemszögébe.
-Ez a büntetésed, mert elmondtad.-súgta a fülembe.-Még mindig nem hiszed el hogy lesz mit veszítenem?
-Ha így folytatod, biztos nem...
Ez a Patrik biztos homokos... Krisztiánra pályázik... Jobb lesz ha vigyázok vele... Becsöngettek, nem volt tanár, ezért lyukas óránk volt (nehogy hazaengedjenek... Bár... Nekem úgy sincs jobb dolgom) Kiderült lesz még egy új diák. Egész órán zenét hallgattunk köztük Horváth Tamástól az Akarlak téged, és Mario- tól a Vezessen az éjszaka... Magyarán jó zenék, de sajnos... Gyorsan vége lett...
Na... Ez lett volna! Remélem tetszett! :) Ha akarod, írd meg a véleményed róla kommentben!