Itt van amit ígértem! Láttam, nagyon sokan néztétek (vagy páran sokszor) hogy mikor rakom fel, de hát... A Jézuska is este jön! :) Jó olvasást!
Karácsonyi különkiadás!
Első karácsonyom Tomival...
Tomi vissza jött, nagyon hiányzott... Ő is megváltozott... Örömmel tölt el a jelenléte.
-Na, akkor hányan leszünk?
-Te, én, Dénes, Betti, Máté és Bogi.
-Krisztián nem jön?
-Azt is meghívtad? Tudod hogy utálom!
-Na, csak karácsonykor!-mondtam Tominak mosolyogva.
-De te távol maradsz tőle!
-Jó jó...
Azóta utálja ha vele vagyok, mióta "együtt voltunk" nem bírja a jelen létét, nehezen fogja magát vissza attól hogy megverje... Húztunk karácsonyra, én Bettit húztam, Tomi pedig Mátét. Mi ketten meg külön megajándékozzuk egymást...
-De tényleg!
-Na, hát ennyire nem bízol bennem?-majd oda mentem hozzá, és megcsókoltam, minden csókjával, újra bele szeretek.
Nagyban készülődtünk karácsonyra, mindenki besegít, nálunk lesz a karácsony, mert anyum egy hétre elmegy a munkája miatt... Előkészítettem volna a dekorációkat, meg ilyesmiket, de volt valaki, aki nem hagyta, hogy egyedül csináljam... Ezekkel az apróságokkal elmondhatatlanul boldoggá tesz.
-Na... És mit kérsz karácsonyra?-kérdeztem tőle, mert már ugyan meg volt, de nem akartam hogy tudja, legyen meglepi.
-Még mindig nem én mondom meg mit vegyél nekem.
-Nehéz eset vagy...
-De így szeretsz ahogy vagyok!
-Az biztos!-majd rá mosolyogtam.
A készülődéssel megvoltunk, még néztünk egy filmet, ettünk, bolondoztunk, majd azon kaptuk magunkat, elszállt az idő. Tominak mennie kell...
-Hát... Szia Gitta!
-Várj! Nagyon fúj a szél! Nem vagy eléggé felöltözve!
-Nem hoztam semmit!
-Akkor maradsz!-mire csak tágra nyíltak a szemei-Igen, jól hallottad! Ha nem tudsz vastagabban felöltözni, maradsz!
-Nem kell ennyire a szíveden viselni a sorsom!-ezzel a mondattal indult volna, de én karon fogtam, és visszaráncigáltam a házba-Akkor legfeljebb adj valami kabátot, holnap meg vissza hozom!
-Ha az egyik kabátunk is jó rád, vagy hajlandó vagy fölvenni, oké.
-Na, akkor bogarásszunk!
És ez addig rendben is van, csak nekem is egy normális kabátom van, mert azt is én vettem, többit anyu, amikor még kicsi voltam, hogy "milyen aranyos lesz benne!" értsd úgy, hogy csak rózsaszín (abból is a rikító) és tele van díszekkel... Pfúj!
Tomi is hasonlóan állt hozzá, és az se volt jó, amit én használok, mert az kicsi volt. Túlságosan magas lett azóta!
-Na jó! Csak húzzuk az időt! Elindulok MOST! Csak hidegebb lesz!
Megfogtam a karját.
-Most felhívod anyukádat, és szólsz neki, hogy itt alszol! Így nem foglak kiengedni!
-Hajjj... Jól van... Ha bele egyezek jobban járok, és nem kell hallgatnom az anyáskodásodat... Csak hogy tudd, nehéz eset vagy!
-Tudom!-majd diadalmasan mosolyogtam.-Na, akkor hívd fel, és majd menj előre fürdeni.
Az egyik matracot a másik mellé raktam,(két matracon alszok, mert nem szeretem ha alvás közben van valami körülöttem) és beágyaztam, nemsokkal utána jött Tomi.
-Van valami amit pizsama ként használhatnék?
-Ö... Nem tudom, megnézem.
Kutakodtam egy sort anyu szekrényében, ott pont volt egy fekete bő póló.
-Tessék!-majd játékosan a fejéhez vágtam.
-Hé!-rögtönzött, és vissza dobta.
Majd egyszerre felnevettünk.
-Nagyon remélem, minden karácsonyuk ilyen csodás lesz!-csúszott ki a számon, mert ilyesmiket nem szoktam bevallani.
-Na, mégis csak jó velem!-majd közeledett hozzám.
-Hmm... Lehet...-incselkedtem vele, csábosan néztem, és megcsókolt...
Akkor se csókolt rosszul, amikor először megcsókoltam, de azóta... Kész csók király! Nem vallanám be neki soha, magamnak se nagyon vallom be... De azok a telt ajkak, a feszülő izmok, az a gyönyörű, mély zöld szempár... Imádom! Ahhoz képest, milyen idiótán néztünk ki amikor megismerkedtünk, a szemüvegek, nekem a sapka, neki a frizurája... Most sokkal komolyabban nézünk ki, ha valaki ránk néz, nem nevet, hanem irigykedik... Bár... Engem az se zavart... Azt mondják "szép pár" vagyunk, de nem értem, miért... Csak... Szeretjük egymást. Nem is cserélnék senkivel.
Mentem én is fürdeni, végeztem, majd felöltöztem pizsibe. Már nem egyszer aludt nálunk és én náluk, ha a szülei szerint nem a legrosszabbak között vagyok, de talált volna nálam jobbat, de ő mindig elmondja, jobbra nem vágyik. Nagyon jól esik, hogy a szülei miatt nem dob el magától.
Az este folyamán szórakoztunk még, majd jött a holnap:
Tomi még aludt... Olyan aranyos amikor alszik, kócos a haja, a szempillái hosszúak, nagyon cuki (bár nem szereti ha ezt a jelzőt használom rá), de... A legjobban azt a nyugodtságot szeretem nézni az arcán. Engem is megnyugtat... Nem akartam felkelteni, de lassan ő is felkelt.
-Boldog karácsonyt!- súgtam oda neki, mire csak elmosolyodott.
-Neked is!-ez után megölelt.
Ennél csak a következő karácsonyunk lesz csodásabb.
Pár órával később:
Messenger beszélgetés:
Gitta: Na! Kire lehet számítani este?
Krisz: Rám lehet! :)
Betti: Mi is jövünk Dénessel!
Dénes:Ja.
Máté:Ö... Miről maradtam le? XD
Gitta: Jössz ma vagy nem? :'D
Bogi: Persze hogy jön! Xd
Betti: Tomival mi van? Rossz a telefonja vagy mi? Mert még mindig nem írt.
Gitta: Ja, nem, itt van nálunk.
Betti:Ja, ok.
Akkor mindenki jön. Jó buli lesz. Még be kell vásárolni.
-Na, én elmegyek a boltba, jössz, maradsz?
-Hogy ne mennék? Ki vinné haza, ha nem mennék?
-Vajon ki...
Elindultunk, bementünk a boltba, vettünk Coca-cola-t, chips-et és kekszeket.
-Azt mondtad, nincs meg az ajándékom, nem veszed meg most?-csipkelődött velem.
-Most nincs kedvem, majd később!-mondtam, mire szomorú fejet vágott-Ja, tényleg! El is felejtettem, hogy már megvan!-nagyon meglepődött, majd elröhögte magát.
-Sejthettem volna hogy blöfföltél!-mondta jó kedvvel.
-Na látod!
Haza mentünk, már kezdett esteledni, még egy kicsit gyönyörködtünk a látványban, majd haza mentünk, előkészítettünk mindent. Megjöttek a többiek.
Nagyon sokáig, csak... Szórakoztunk, majd megnéztük a Tapló télapó egy-kettőt, ettünk, ittunk és ajándékoztunk:
Én Bettinek egy pólót vettem meg egy tábla csokit, amit már jó ideje kiszemelt magának. Ő Tomit húzta, kapott egy képet bekeretezve (a kép őt ábrázolta régebbről) és egy pár kesztyűt. Ő ugye Mátét húzta, Old Spice dezodort vett. Máté Bogit húzta, pont a barátnőjét, egy szív alakú hógömböt kapott, amiben ők vannak. Bogi Dénest kapta, ajándéka:Nyírd ki ezt a naplót! Azt mondta azért, hogy legyen min levezetnie a dühét... Dénesnek Krisztián jutott, egy bögrét kapott, amin egy csaj van, ruha nélkül... Értelem szerűen, ő meg engem húzott, a kezembe nyomta. Volt benne egy tábla csoki, és az volt rá írva, "nézz rám és megkapod az ajándékod másik felét". Felnéztem, csak azt vettem észre, milyen közel van az arca, és hogy éppen csókol, Tomi felkiált...
Na, ez lett volna a karácsonyi különkiadás! Nagyon sok dolog el fog még simulni, szóval nem most lesz itt a blog vége, a végét, hogy mit találsz ki folytatás ként, az a te döntésed! Ha tetszett, légy rendszeres olvasó, ha akarod írd meg azt a folytatást kommentben, amit te el tudnál képzelni, és a következményeit! :) Boldog karácsonyt! Remélem tetszett, amit hozott a "Jézuska" szentestére!
-Na, akkor hányan leszünk?
-Te, én, Dénes, Betti, Máté és Bogi.
-Krisztián nem jön?
-Azt is meghívtad? Tudod hogy utálom!
-Na, csak karácsonykor!-mondtam Tominak mosolyogva.
-De te távol maradsz tőle!
-Jó jó...
Azóta utálja ha vele vagyok, mióta "együtt voltunk" nem bírja a jelen létét, nehezen fogja magát vissza attól hogy megverje... Húztunk karácsonyra, én Bettit húztam, Tomi pedig Mátét. Mi ketten meg külön megajándékozzuk egymást...
-De tényleg!
-Na, hát ennyire nem bízol bennem?-majd oda mentem hozzá, és megcsókoltam, minden csókjával, újra bele szeretek.
Nagyban készülődtünk karácsonyra, mindenki besegít, nálunk lesz a karácsony, mert anyum egy hétre elmegy a munkája miatt... Előkészítettem volna a dekorációkat, meg ilyesmiket, de volt valaki, aki nem hagyta, hogy egyedül csináljam... Ezekkel az apróságokkal elmondhatatlanul boldoggá tesz.
-Na... És mit kérsz karácsonyra?-kérdeztem tőle, mert már ugyan meg volt, de nem akartam hogy tudja, legyen meglepi.
-Még mindig nem én mondom meg mit vegyél nekem.
-Nehéz eset vagy...
-De így szeretsz ahogy vagyok!
-Az biztos!-majd rá mosolyogtam.
A készülődéssel megvoltunk, még néztünk egy filmet, ettünk, bolondoztunk, majd azon kaptuk magunkat, elszállt az idő. Tominak mennie kell...
-Hát... Szia Gitta!
-Várj! Nagyon fúj a szél! Nem vagy eléggé felöltözve!
-Nem hoztam semmit!
-Akkor maradsz!-mire csak tágra nyíltak a szemei-Igen, jól hallottad! Ha nem tudsz vastagabban felöltözni, maradsz!
-Nem kell ennyire a szíveden viselni a sorsom!-ezzel a mondattal indult volna, de én karon fogtam, és visszaráncigáltam a házba-Akkor legfeljebb adj valami kabátot, holnap meg vissza hozom!
-Ha az egyik kabátunk is jó rád, vagy hajlandó vagy fölvenni, oké.
-Na, akkor bogarásszunk!
És ez addig rendben is van, csak nekem is egy normális kabátom van, mert azt is én vettem, többit anyu, amikor még kicsi voltam, hogy "milyen aranyos lesz benne!" értsd úgy, hogy csak rózsaszín (abból is a rikító) és tele van díszekkel... Pfúj!
Tomi is hasonlóan állt hozzá, és az se volt jó, amit én használok, mert az kicsi volt. Túlságosan magas lett azóta!
-Na jó! Csak húzzuk az időt! Elindulok MOST! Csak hidegebb lesz!
Megfogtam a karját.
-Most felhívod anyukádat, és szólsz neki, hogy itt alszol! Így nem foglak kiengedni!
-Hajjj... Jól van... Ha bele egyezek jobban járok, és nem kell hallgatnom az anyáskodásodat... Csak hogy tudd, nehéz eset vagy!
-Tudom!-majd diadalmasan mosolyogtam.-Na, akkor hívd fel, és majd menj előre fürdeni.
Az egyik matracot a másik mellé raktam,(két matracon alszok, mert nem szeretem ha alvás közben van valami körülöttem) és beágyaztam, nemsokkal utána jött Tomi.
-Van valami amit pizsama ként használhatnék?
-Ö... Nem tudom, megnézem.
Kutakodtam egy sort anyu szekrényében, ott pont volt egy fekete bő póló.
-Tessék!-majd játékosan a fejéhez vágtam.
-Hé!-rögtönzött, és vissza dobta.
Majd egyszerre felnevettünk.
-Nagyon remélem, minden karácsonyuk ilyen csodás lesz!-csúszott ki a számon, mert ilyesmiket nem szoktam bevallani.
-Na, mégis csak jó velem!-majd közeledett hozzám.
-Hmm... Lehet...-incselkedtem vele, csábosan néztem, és megcsókolt...
Akkor se csókolt rosszul, amikor először megcsókoltam, de azóta... Kész csók király! Nem vallanám be neki soha, magamnak se nagyon vallom be... De azok a telt ajkak, a feszülő izmok, az a gyönyörű, mély zöld szempár... Imádom! Ahhoz képest, milyen idiótán néztünk ki amikor megismerkedtünk, a szemüvegek, nekem a sapka, neki a frizurája... Most sokkal komolyabban nézünk ki, ha valaki ránk néz, nem nevet, hanem irigykedik... Bár... Engem az se zavart... Azt mondják "szép pár" vagyunk, de nem értem, miért... Csak... Szeretjük egymást. Nem is cserélnék senkivel.
Mentem én is fürdeni, végeztem, majd felöltöztem pizsibe. Már nem egyszer aludt nálunk és én náluk, ha a szülei szerint nem a legrosszabbak között vagyok, de talált volna nálam jobbat, de ő mindig elmondja, jobbra nem vágyik. Nagyon jól esik, hogy a szülei miatt nem dob el magától.
Az este folyamán szórakoztunk még, majd jött a holnap:
Tomi még aludt... Olyan aranyos amikor alszik, kócos a haja, a szempillái hosszúak, nagyon cuki (bár nem szereti ha ezt a jelzőt használom rá), de... A legjobban azt a nyugodtságot szeretem nézni az arcán. Engem is megnyugtat... Nem akartam felkelteni, de lassan ő is felkelt.
-Boldog karácsonyt!- súgtam oda neki, mire csak elmosolyodott.
-Neked is!-ez után megölelt.
Ennél csak a következő karácsonyunk lesz csodásabb.
Pár órával később:
Messenger beszélgetés:
Gitta: Na! Kire lehet számítani este?
Krisz: Rám lehet! :)
Betti: Mi is jövünk Dénessel!
Dénes:Ja.
Máté:Ö... Miről maradtam le? XD
Gitta: Jössz ma vagy nem? :'D
Bogi: Persze hogy jön! Xd
Betti: Tomival mi van? Rossz a telefonja vagy mi? Mert még mindig nem írt.
Gitta: Ja, nem, itt van nálunk.
Betti:Ja, ok.
Akkor mindenki jön. Jó buli lesz. Még be kell vásárolni.
-Na, én elmegyek a boltba, jössz, maradsz?
-Hogy ne mennék? Ki vinné haza, ha nem mennék?
-Vajon ki...
Elindultunk, bementünk a boltba, vettünk Coca-cola-t, chips-et és kekszeket.
-Azt mondtad, nincs meg az ajándékom, nem veszed meg most?-csipkelődött velem.
-Most nincs kedvem, majd később!-mondtam, mire szomorú fejet vágott-Ja, tényleg! El is felejtettem, hogy már megvan!-nagyon meglepődött, majd elröhögte magát.
-Sejthettem volna hogy blöfföltél!-mondta jó kedvvel.
-Na látod!
Haza mentünk, már kezdett esteledni, még egy kicsit gyönyörködtünk a látványban, majd haza mentünk, előkészítettünk mindent. Megjöttek a többiek.
Nagyon sokáig, csak... Szórakoztunk, majd megnéztük a Tapló télapó egy-kettőt, ettünk, ittunk és ajándékoztunk:
Én Bettinek egy pólót vettem meg egy tábla csokit, amit már jó ideje kiszemelt magának. Ő Tomit húzta, kapott egy képet bekeretezve (a kép őt ábrázolta régebbről) és egy pár kesztyűt. Ő ugye Mátét húzta, Old Spice dezodort vett. Máté Bogit húzta, pont a barátnőjét, egy szív alakú hógömböt kapott, amiben ők vannak. Bogi Dénest kapta, ajándéka:Nyírd ki ezt a naplót! Azt mondta azért, hogy legyen min levezetnie a dühét... Dénesnek Krisztián jutott, egy bögrét kapott, amin egy csaj van, ruha nélkül... Értelem szerűen, ő meg engem húzott, a kezembe nyomta. Volt benne egy tábla csoki, és az volt rá írva, "nézz rám és megkapod az ajándékod másik felét". Felnéztem, csak azt vettem észre, milyen közel van az arca, és hogy éppen csókol, Tomi felkiált...
Na, ez lett volna a karácsonyi különkiadás! Nagyon sok dolog el fog még simulni, szóval nem most lesz itt a blog vége, a végét, hogy mit találsz ki folytatás ként, az a te döntésed! Ha tetszett, légy rendszeres olvasó, ha akarod írd meg azt a folytatást kommentben, amit te el tudnál képzelni, és a következményeit! :) Boldog karácsonyt! Remélem tetszett, amit hozott a "Jézuska" szentestére!
